transformative psychotherapy filtered  transformative psychotherapy filtered

Transzformatív pszichoterápia

Interjú Milan Scheidegger

Fordította Zsofia Elek, szerkesztette Krisztina Miskó

This post is also available in: English English Deutsch Deutsch Français Français Suomi Suomi

Dr. Milan Scheidegger, M.D.

Psychiatrist, Research Group Leader

Dr. Milan Scheidegger, M.D., is a resident physician at the Department of Psychiatry, Psychotherapy, and Psychosomatics at the University of Zürich.

View full profile ››
Christoph Benner, M.Sc.

Ph.D. Candidate

Christoph Benner has studied bioenergetic dysfunction in depression and is doing his doctoral research at ETH Zürich.

View full profile ››

Edited by Jennifer Them & Lucca Jaeckel

Our work at MIND relies on donations from people like you.
If you share our vision and want to support psychedelic research and education, we are grateful for any amount you can give.
   Donate
    1566100191
  • Interview
  • 10 minutes
  • október 4, 2018
Share:

Disclaimer: This blog post translation has been contributed and reviewed by volunteers. The contributors do not represent the MIND Foundation. If you find mistakes or inconsistencies, or if something in the translation seems unclear, please let us know – we are thankful for any improvements.
If you want to help with your linguistic skills, please write to the same link and join the blog post translators!

Christoph Benner: Milan, a kutatása központi témája a transzformatív pszichoterápia. Ez kicsit olyan, mint az „édes méz” vagy a „kerek labda” – ismételgetése ugyanannak a dolognak. Úgy értem: Nem minden pszichoterápia eredendően transzformatív? Mért kell ezt kihangsúlyozni?

Milan Scheidegger: Igaza van, minden pszichiátriában alkalmazott terápia célja a kórós állapot átalakítása egészségessé. Ugyanakkor, a klasszikus helyettesítésen alapuló terápiás módszerrel ellentétben – gondolhatunk itt a szerotonin, antidepresszánsokkal való helyettesítésére a depressziós betegek esetében – a transzformatív pszichoterápia újszerű és ígéretes lehetőséget jelent. A pszichedelikus szerek rövid, de mély tudatmódosító hatásának köszönhetően a betegek nagyobb valószínűséggel képesek törekedni az egészséges állapotra és megőrizni azt. Míg a behelyettesítésen alapuló terápia a betegségek tüneteit célozza meg, addig az átalakító terápia az adott betegség háttérében álló oksági dinamikát igyekszik befolyásolni. Annak, hogy a páciens szükségleteinek mely terápiás módszer felel meg leginkább, valamint minden ezzel kapcsolatos klinikai döntésnek alapos kockázat-előny értékelésen kell alapulnia.

Christoph Benner: A válasza egyből felveti a kérdést, hogy a behelyettesítő terápiás módszer és a kognitív átalakulás egyértelműen elválasztható-e egymástól. Például köztudott tény, hogy a depressziós páciensek szinaptikus sűrűsége alacsonyabb bizonyos agyi régiókban. A ketamin és az ayahuasca egyaránt ismertek arról, hogy fokozzák a szinaptogenezist. Ezek a szerek önmagukban is terápiás jelentőséggel bírhatnak, mert képesek változtatni az alacsony idegsejtsűrűséggel kapcsolatba hozható állapotokon és alakítani a tudatot, igaz?

Milan Scheidegger: A pszichiátriai kutatások történetét tekintve sok átmenetet tapasztaltunk a betegségek biológiai és pszichológiai alapú modelljei között. Ez tükrözi a probléma komplexitását: a tudat és az agy közötti kapcsolat megértése. Én úgy tekintek a transzformatív pszichoterápiára, mint a mentális betegségek kezelésének holisztikus módjára. A behelyettesítésen alapuló terápia az érem másik oldalát képviseli, vagyis a betegséget egy félrevezető, többnyire lokális agyi folyamat által határozza meg. Szerintem nincs értelme a tudat és az agy megkülönböztetésének és különálló entitásként kezelésének, mert kölcsönösen függenek egymástól. A pszichedelikus anyagok érdekes ismeretelméleti eszközök ennek a kapcsolódásnak a feltárására: a ketamin és az ayahuasca egyaránt beindít bizonyos sejtszintű eseményeket, amelyek végül a tudat mély megváltozásához vezetnek. Hogy ez pontosan hogyan történik, egyelőre nem tisztázott.

Christoph Benner: Említette a transzformatív pszichoterápia mögött rejlő holisztikus igényt. Mint ilyen, megpróbálja áthidalni a szakadékot az őslakos törzsek hagyományos ismerete és a modern természettudomány között. Hol kezdi ezt az óriási feladatot?

Milan Scheidegger: A két különböző világnézet összeegyeztetésének ötlete alapvetően a Dél-Amerikai és Mexikói etnobotanikai utazásaimon alapul, amelyek során a hagyományos őslakos gyógyítási módszereket vizsgáltam. Orvosként őszintén érdekel az emberi szenvedés csökkentése és az a meglátásom, hogy a különböző módszerek által kiváltott módosult tudatállapotok ígéretes terápiás potenciált jelentenek. A módosult tudatállapotok tanulmányozása révén nemcsak azt a kérdést vizsgálhatjuk, hogy miként alakul ki a mentális szenvedés, hanem azt is, hogy miként oldható fel azáltal, hogy olyan készségeket szerzünk, amelyek segítik a különböző tudatállapotok rugalmasabb és adaptívabb módon történő megélését – mind egyéni, mind pedig kollektív szinten…

Christoph Benner: … szerintem egy fontos kifejezés, amelyet esszéiben is használ, a mélyökológia, igaz?

Milan Scheidegger: Igen, a mélyökológia megváltoztatja gondolkodásunkat a betegségek eredetéről. A rendellenességeket nem lehet egyetlen folyamatra redukálni az emberi testen belül, hanem a személy és a környezete közötti rosszul hangolt összetett hálózati dinamikából erednek. Ebben az ökoszisztémában minden folyamat fontos szerepet játszik, az anyagcsere folyamatoktól kezdve a tapasztalati tudatosság szintjéig. A betegségek akkor fordulnak elő, amikor ennek az ökoszisztémának az egyensúlya felborul.

A klinikai gyakorlat sokat profitálna ennek az integratív nézetnek a beépítéséből, és a pszichedelikus vegyületek használata ebben kiegészítő szereppel bírhatna. Gondoljon egy depressziós betegre, aki kontrollált és biztonságos körülmények között kap pszilocibint. Ennek a gyógyszernek a bevitele mélyítheti az érzékenységet az introspektív folyamatok iránt, melyeket a betegség maladaptív módon befolyásol. Ez pedig növeli a lehetőségét annak, hogy a beteg hozzáállása és a viselkedése adaptívabbá válhasson.

A mélyökológiai gondolkodás szerves része az archaikus kultúráknak és az őslakos világnézeteknek, ahol a természetes világ egyensúlyhiánya iránti érzékenység kulcsfontosságú a problémák hatékony kezelésével kapcsolatban. Azonban a kortárs nyugati orvostudomány és tudomány számára is értékes erőforrássá válhat, így a figyelem középpontjában már nem csak a test biomechanikájának elszigetelt hiányosságai és ezen kifinomult technológiák alkalmazásával való kijavítása áll. Ezért úgy gondolom, hogy a pszichedelikumok gyógyászati ​​alkalmazása utat nyithat az újszerű kezelési paradigmák számára, mert növelik a metakognitív tudatosságot mélyökológiai szinten.

Christoph Benner: Egyetértek ezen ismeretek orvosi célú integrálásával. De ha csak a tudat és az agy kölcsönhatásának nagyon alapvető kérdésére gondol, egy perui Curandero és egy svájci idegtudós meglehetősen eltérő válasza közötti különbség igencsak valós dilemmát jelent, nem gondolja?

Milan Scheidegger: Első pillantásra igaza lehet. A tudat és az agy problémájának dualisztikus megközelítése René Descartes híres francia filozófustól származik, és erősen befolyásolta a nyugati gondolkodást. Ezzel szemben Dél-Amerika őslakos törzseinek nézőpontja teljesen más és a kozmoszról alkotott animisztikus vagy pán-pszichikus elképzelésekben gyökerezik, amelyekben minden élettel teli. Ha ismét visszatérünk a mélyökológiához, az elme és az anyag már nem különálló entitásként jelenik meg, hanem ugyanazon ökoszisztéma részei, csakúgy mint a világ minden jelensége. Ezt szem előtt tartva a dolgok dualisztikus szétválasztása művi, csak a nyelvünk fogalmi hibájaként értékelhető, attól függően, hogy a paradox feloldásához milyen nézőpontot választunk: az, hogy valami elmének vagy anyagnak tűnik-e, nagyban függ a nézőpontunktól.

Christoph Benner: Valódi jelentést és érvényes tudástartalmat tulajdonít a pszichedelikus élményeknek? Úgy értem, hogy mind az egyéni tapasztalatok szubjektív természetéből adódó, mind az őslakos törzsek metafizikai kérdésekkel kapcsolatos elvont értelmezései esetében – amelyek bizonyára részben a pszichedelikus tapasztalatok során alakultak ki – beszél az érvényes tudástartalmak megszerzéséről?

Milan Scheidegger: A valóságérzet alapvetően megváltoztatható egy pszichedelikus élmény során. A mentális világosság megváltozott szintje felülírhatja a jelentés tulajdonítási képességünket, hirtelen minden értelemtelinek tűnik. Ezért kétlem, hogy a pszichedelikus tapasztalatok képesek ajtót nyitni az egyébként rejtett „abszolút igazságok” felé. Ehelyett meglepő betekintést nyújtanak mindennapi valóságunk szövetébe: Felfedezhetjük, hogy az, ahogyan a valóságot érzékeljük, az a szubjektív értékelésünk és értelmezések által vezérelt.

A transzformatív pszichoterápián belül az ilyen felismerések hasznosak lehetnek azoknak a betegeknek, akiket depresszív gondolkodásmód kerít hatalmába és negatívan értékelik önmagukat vagy környezetüket. Az ilyen elfogult meggyőződések ideiglenes megszüntetése és a beteg perspektívájának kiszélesítése nagy megkönnyebbülést hozhat.
Visszatérve a kérdésére: Bár a pszichedelikus tapasztalatok minden bizonnyal különböző metafizikai vagy pszicho-spirituális meggyőződéseket inspirálnak a világ természetéről, kétlem ezek értékét, különösen, ha dogmatikussá válnak. De hiszek a nyitott gondolkodás fontosságában, és ezt a tulajdonságot minden bizonnyal elősegíthetik a megváltozott tudatállapotot kiváltó anyagok.

Christoph Benner: Irányítsunk egy kis figyelmet a laboratóriumi munkájára is: bioarcheológiai törekvésnek hívja a mentális állapotok vizualizálását olyan eszközökkel, mint az fMRI. A kritikusok lehetetlennek tartják ezt a missziót, mivel túl sok közbenső lépést kell megtenni ahhoz, hogy ezt a célt elérhessük. Az absztrakció nagysága állítólag túl magas. Mi a válasza erre?

Milan Scheidegger: Bioarcheológusnak tekintem magam, aki mély lyukakat váj az agyba, hogy megfejtse a jeleket, amelyekkel ott találkozik. Ennek a feladatnak természetesen vannak korlátai. Például az agyi jelek többnyire hieroglifákként jelennek meg, amelyek számomra teljesen olvashatatlanok. Mindemellett aggódom azoknak a jeleknek valódi információtartalma miatt is, amelyeket úgy tűnik, képes vagyok megfejteni.

Ez abból a kérdésből fakad, hogy mentális aktivitásunk mekkora része vezethető egyáltalán vissza idegsejtes folyamatokra. Lehet, hogy ezek a jelek olyan folyamatokra utalnak, amelyek nem is kapcsolódnak a szubjektív tapasztalatokhoz. Látja, nagyon sok probléma van, amit elismerek. Nem ringatom magam abba az illúzióba sem, hogy bármikor a közeljövőben egységes tudatelmélettel rendelkezünk majd.

Ugyanakkor nagy problémát látok a természettudomány jelenlegi fejlődési irányában is, a tendencia az, hogy mindinkább széttagozódik egyre specifikusabb tudományágakká, amelyek között nincs párbeszéd. A transzdiszciplináris gondolkodás megakadályozhatja, hogy olyan korlátozott ismeretelméleti perspektívák csapdájába kerüljünk, mint például a mentális folyamatok agyi képalkotó eljárásokkal való megközelítése. Különböző nézőpontok és elméletek figyelembevétele végül lépésről-lépésre segíthet megérteni az elménket.

Christoph Benner: És személyesen melyik jelet szeretné leginkább feltárni bioarcheológusként?

Milan Scheidegger: Mivel nagyon érdekel a „én” neurobiológiája, szeretném meghatározni azokat az agyi folyamatokat, amelyek az én-azonosság fenntartásával és feloldásával járnak. Ez mélyebb megértést nyújthat számunkra arról, hogy a pszichedelikumok vagy a meditáció miért fejt ki transzformatív hatást. Ebbe beletartoznak azok a transzcendens állapotok is, amelyekben az ember úgy érzi, hogy mélyen egybekapcsolódik embertársaival, a környezetével és az egész ökoszisztémával.

Christoph Benner: Kultúránkban a pszichedelikumok még mindig negatív megítéléssel rendelkeznek. Hogyan lehetne beépíteni kultúránkba a megváltozott tudatállapotokat, esetleg valamiféle világi lelkiség felé tartva, ahogy Thomas Metzinger javasolja?

Milan Scheidegger: Először is úgy gondolom, hogy kultúránkban a pszichedelikumokkal kapcsolatos negatív kép nagyrészt a ma uralkodó világnézetnek köszönhető, amely folyományaként félünk attól, hogy túlságosan megtervezett életünk felett elveszíthetjük az irányítást. Az őslakos kultúrákkal összehasonlítva hiányoznak a biztonságos, kulturálisan kialakított terek a tudatos irányítás elengedéséhez és a tudat mélyebb rétegéinek pszichedelikumok álltai felfedezéséhez. Ideális esetben az ilyen tereknek mentesnek kell lenniük vallási vagy doktrinális manipulációktól, ezért én is kihangsúlyoznám az Ön által említett szekuláris aspektusokat. Elsősorban az egyén felelőssége, milyen jelentést tulajdonít ezeknek a tapasztalatoknak. Ennek a folyamatnak a részeként a nyitottság és a kíváncsiság tűnik megfelelőbb hozzáállásnak, mintsem a kritikátlan ideológiai vagy pszicho-spirituális értelmezések.

A pszichedelikus tapasztalat magában foglalja a hajlandóságot arra, hogy az egyén alávesse magát a negatív gondolati tartalmaknak és a nehéz érzelmeknek, amelyek felmerülhetnek egy ilyen élmény során. A nyitottság és az elfogadó hozzáállás az érzelmek teljes spektrumának irányába, – a negatív érzelmek elnyomása helyett – hosszú távon növelheti a pszichológiai jólétet.

Végül úgy gondolom, hogy a megváltozott tudatállapotok transzformatív potenciáljának gondos és értelmes használata nemcsak az orvosi gyakorlatot, hanem a különböző kultúrájú emberek együttélést is javíthatja.

Our work at MIND relies on donations from people like you.

If you share our vision and want to support psychedelic research and education, we are grateful for any amount you can give.

Milan néhány publikációja
  1. Positive psychology in the investigation of psychedelics and entactogens: A critical review.
  2. Jungaberle H, Thal S, Zeuch A, Rougemont-Bücking A, Heyden von M, Aicher H, Scheidegger M. Neuropharmacology. 2018. doi: 10.1016/j.neuropharm.2018.06.034.
  3. Bewusstseinserweiternde Substanzen als neue Möglichkeiten der Therapie(PDF)
  4. Scheidegger M. Info Neurologie & Psychiatrie, Volume 1, 2018.
  5. Effects of serotonin 2A/1A receptor stimulation on social exclusion processing.
  6. Preller KH, Pokorny T, Hock A, Kraehenmann R, Stämpfli P, Seifritz E, Scheidegger M, Vollenweider FX. Proc Natl Acad Sci U S A. 2016 May 3;113(18):5119-24. doi: 10.1073/pnas.1524187113. Epub 2016 Apr 18.
  7. Ketamine administration reduces amygdalo-hippocampal reactivity to emotional stimulation.
  8. Scheidegger M, Henning A, Walter M, Lehmann M, Kraehenmann R, Boeker H, Seifritz E, Grimm S. Hum Brain Mapp. 2016 May;37(5):1941-52. doi: 10.1002/hbm.23148. Epub 2016 Feb 25.
  9. Effects of ketamine on cognition-emotion interaction in the brain.
  10. Scheidegger M, Henning A, Walter M, Boeker H, Weigand A, Seifritz E, Grimm S. Neuroimage. 2016 Jan 1;124(Pt A):8-15. doi: 10.1016/j.neuroimage.2015.08.070. Epub 2015 Sep 5.

For more information visit Milan’s website

http://www.milans.name/